Test, lélek, misztikum, gasztronómia. önbizalom, pszichológia, szeretet

"Ép testben, ép lélek". Horváth Éva vagyok. Tükörképek, Lélekfonalak, és két gasztronómiai könyv szerzője.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Az emberek boldogtalanok, és egyre jobban azzá válnak. Valami hiányzik az életükből, annak ellenére, hogy anyagilag mindenük megvan. A boldogtalanság meglétét leginkább a nők fedezik fel elsőként. A férfiak az ilyen dolgokkal kevésbé foglalkoznak, hiszen ha nem érzik jól magukat a bőrünkben, akkor a bánatukat úgy oldják meg, hogy felfogják a boros poharukat.

Ezzel ellenben a nők fogékonyabbak a változtatásra, és a spirituális gondolkodás mód elsajátítására.Azért is van az, hogy egy-egy ilyen előadáson legnagyobb számmal nők vesznek részt. Viszont sokan elvesznek a spirituális tanítások közepette. Elolvassák a könyveket, meghallgassák az előadásokat. Azt mondják de szép, de jó mindez, és marad minden a régiben. Megfigyeltem, hogy sokan azzal sincsenek tisztába, hogy mit takar az igazi FÉRFI, és igazi Nő fogalma. Szeretet, és szerelem megélése, és sorolhatnám tovább. Bármilyen önfejlesztő előadásra el lehet menni, de igazi változás csak akkor jön el, ha lélekben készek vagyunk magunkat, döntéseinket felvállalni. Ha felelőtlenek, gyávák, és nem akarunk felnőni, mert az fájdalommal jár, akkor megmaradunk kisfiúnak, vagy kislánynak.

Interjúhétfő - Vendégszerző: Horváth Éva

2016.04.11. 08:21 :: T. C. Lang

Újra hétfő van, ezért - ahogyan már megszokhattátok, és a múlt heti, több mint 12000 megtekintést elérő interjúra való tekintettel - ismét alaposan kifaggatok egy írót a kezdetekről és az ihletről, az alkotási folyamatról és a könyvkiadásról - és még sok másról. Olvassátok, tanuljatok, osszátok! :)

Én vagyok a kérdező fél, partnerem pedig Horváth Éva, akit jól ismerhettek receptkönyveiről és az emberi lélek rejtelmeit boncolgató írásairól. Március közepén Macskamisztikum címmel jelent meg legújabb kötete, és már javában dolgozik a következő művén.

Te is írsz?
Szeretnéd, hogy megismerjenek?
Jelentkezz te is interjúalanynak a tclang@tclang.hu email címen!

TCL: Honnan jött az indíttatás a betűvetésre?

HÉ: Már a húszas éveimben is éreztem vonzalmat az írás iránt. Volt egy olyan időszak az életemben, amikor újságíró szerettem volna lenni. Indult is akkortájt a közeli városban egy újságíró tanfolyam, ahová jelentkezni szerettem volna, de az anyám lebeszélt e tervemről. Én pedig gyáva, befolyásolható egyén voltam, így az álom csak álom maradt.

TCL:  Milyen életesemények sodortak az írás felé?

HÉ: Több mint két évtizeden át dolgoztam idegenvezetőként, tárlatvezetőként. Szerettem a munkámat, de egyszer csak azt vettem észre, hogy kezdek kiégni. Tudtam, hogy mást szeretnék csinálni, és több tudás van bennem, mint amit az adott munka megkívánt tőlem. Munkahelyi és egyéb problémák megoldásához kértem segítséget, és szakemberhez fordultam. Ő pedig nem volt más, mint dr. Csernus Imre. A beszélgetésünk alatt mondtam el neki, hogy érdeklődöm a pszichológia és az írás iránt. Mivel a pszichológia szak elvégzése anyagiak miatt szóba sem jöhetett, ő azt válaszolta, hogy írjak. Ekkortájt kezdtem el blogolni. Ennek már lassan hat éve lesz.

TCL: Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?  

HÉ: Az első könyvem három-négy hónap alatt készült el. Ez, úgymond, gyorsan ment, mert a blogom írásait gyűjtöttem össze, és raktam át Wordbe.

TCL: Miből merítesz ihletet az íráshoz?

HÉ: Az ihletet mindig az élet adja meg számomra. Írói berkekben ezt úgy mondják, hogy a téma az utcán hever, csak le kell érte hajolni.

TCL: A március közepén Macskamisztikum címmel megjelent könyveden túl eddig két receptes köteted, illetve két, az emberi lélekkel foglalkozó műved jelent meg. A misztikum, a konyha vagy a "lélekbúvárság" áll közelebb hozzád?

HÉ: A misztikum és a „lélekbúvárság” áll igazán közel hozzám. Ettől függetlenül a konyhában is feltalálom magamat, ezért adtam ki két receptkönyvet is.

TCL: Tanultál pszichológiát, vagy inkább az élettapasztalatodat használtad fel a lélek rejtelmeit boncolgató könyveidben?

HÉ: Egyetemi szintű pszichológiát nem tanultam, de több szakembernek a műveit olvastam, és jártam ilyen témájú előadásokra. Csak néhány név a sok közül: Csernus Imre, Bagdy Emőke, Popper Péter, Vekerdy Tamás, Szili Nóra, Belső Nóra stb. A könyveim témáját illetően a saját élettapasztalataimra hagyatkoztam, és oly formán, hogy így mutassam be a lélek rejtelmeit. Vagyis hogy egy-egy életesemény, élethelyzet megtörténése milyen reakciókat vált ki a lélekben.

TCL: Végzel kutatómunkát, mielőtt tollat ragadsz?

HÉ: Kutatómunkát nem végzek, de sok szakembertől megerősítéseket kaptam a tanításaik réven, hogy igencsak jól látom azon témákat, amiket a könyveimben kifejtek.

TCL: Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád?

HÉ: Inkább hullámokban tör rám. Amikor kitalálok egy témát, akkor képes vagyok mindennap írni valamennyit. Hajt a buzgóság. Az ihlet pedig legtöbbször este, lefekvés után jön, és reggel gyorsan papírra is vetem a gondolataimat.

TCL: Mennyire szerkeszted meg, építed fel a könyveid menetét?

HÉ: Mivel az első két könyvem nem egybefüggő témát taglal, hanem külön-külön fejezetekből áll, így nem kellett felépítenem a könyvemet. A Macskamisztikum esetében viszont kronológiai sorrend alapján írtam le a történeteket.

TCL: Szembesülsz nehézségekkel az alkotófolyamat során?

HÉ: Az írás számomra öröm, kikapcsolódás, és a gondolataim, érzelmeim kiadása. Ebből kifolyólag nincsenek nehézségeim e területen.

TCL: Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

HÉ: Sem tesztolvasóim, sem tanácsadóim nincsenek. Bár az igazat megvallva, az utolsó könyvemnél kértem véleményeket borító, illetve fülszöveg kapcsán.

TCL: A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?

HÉ: A borítóimat mindig szakemberek tervezik. Ezt a munkát a kiadó grafikusai végzik el, és nagyon jól. Én elégedett vagyok az eddigi munkájukkal. A későbbi könyveim borítóját is ők fogják tervezni.

TCL: Van olyan személy, akinek a rád tett benyomása tükröződik a műveidben?

HÉ: Igen, van. Mégpedig dr. Csernus Imréé. A könyveimben észrevették az olvasók, hogy időnként olyan „csernusos” vagyok. Ez nem véletlen, hiszen őt tartam a tanítómesteremnek.

TCL: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?

HÉ: Sajnos mindenütt a pénz beszél. Ha rendelkezel egy-másfél millió forinttal, akkor bármilyen stílusú könyvet kidobnak a piacra, még a nagy kiadók is. Azért van az, hogy az ismert kiadók is kiadnak silány termékeket. A lényeg az, hogy a könyv témájára legyenek vevők

TCL: Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?

HÉ: Nos, több kiadót megkerestem, mielőtt kiadtam az első könyvemet. A végső ok a drága kiadási költség volt, és a nagy példányszámú nyomtatás, amely nem biztos, hogy vevőre talál. Ezen okok megléte miatt választottam a Publio Kiadót, ahol nincs raktáron álló könyvkészlet, mert csak annyi példány készül, amennyire vevő van.

TCL: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

HÉ: Rossz hozzáállás az, hogy magánkiadásban csak gyenge, silány minőségű könyvek jelennek meg. Ilyen könyvek a nagy kiadóknál is vannak szép számmal. Ezen kiadóknál pedig a pénz beszél.

TCL: E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

HÉ: Lépést tartok a technikai fejlődéssel, és nem vagyok az e-book ellensége. A fiatal generáció már bárhol, bármikor tudja ilyen formátumban olvasni a könyveinket. Én személy szerint nyomtatott könyv párti vagyok. Akkor veszem a kezembe, amikor akarom, és akkor teszem le, amikor akarom, és tudom, hogy hányadik oldalon tartok az olvasással.

TCL: Van főfoglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?

HÉ: Már korábban tettem arról említést, hogy huszonnégy éven keresztül dolgoztam az idegenforgalom területén, azonban jelenleg nem dolgozok, így több időt tudok szentelni az írásra és könyveim marketingezésére.

TCL: Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?

HÉ: Nem tartom magamat művészléleknek, inkább gyakorlatias vagyok. Nem tevékenykedek, és korábban sem tevékenykedtem más művészeti ágakban. Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha írni fogok, és még könyvet is adok ki.

TCL: Te magad mennyire szeretsz olvasni?   

HÉ: Mostanság kevés időm jut olvasásra, hiszen vagy írok, vagy a könyveimet marketingelem. Azon kívül a mindennapos dolgaimat, ügyeimet is el kell intéznem. Fiatalabb koromban sokat olvastam, főleg külföldi szerzők műveit és a világirodalom remekeit. Az elmúlt évek során változott az érdeklődési köröm, és leginkább pszichológiai és ezoterikus könyveket olvastam, így fejlesztve a tudásomat.

TCL: Van kedvenc könyved?

HÉ: Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame, Émile Zola: Állat az emberben, Reymont: Parasztok, Martin Andersen Nexö: Ditte, az ember lánya - hirtelenjében ennyi jutott az eszembe.

TCL: Mely művek tettek rád mély benyomást?

HÉ: A Párizsi Notre-Dame és az Állat az emberben című könyvek voltak rám nagy hatással. Az első azért, mert akkor döbbentem rá, hogy nem szabad ember és ember között különbséget tenni, mert többször egy fogyatékkal elő emberben több szeretet lakozik, mint az egészséges emberben. Lásd a Notre-Dame-i toronyőrt. Az utóbbi pedig azért, mert rájöttem, hogy minden emberben egy-egy állat lakozik. Ez az állat pedig akkor tör felszínre, amikor az embernek az élete veszélybe kerül, és meg kell védenie magát. Az állati ösztönök pedig akkor is előjönnek, amikor egy szexuális kapcsolat az egyik fél részéről nem valósul meg.

TCL: Hogy viszonyul a családod az íráshoz?

HÉ: Egyedül élek, így nincs, aki beleszóljon abba, hogy írok, és hogy mit írok.

TCL: Melyik a kedvenc saját műved?

HÉ: Nehéz kérdés, hiszen a szerzőnek minden „gyereke” kedvenc. Így vagy úgy, de mindegyikhez fűzi valamilyen emlék. Nehéz választani, de most úgy érzem, hogy a Macskamisztikum a kedvenc, hiszen írás közben is gyakran törtek fel belőlem érzések egy-egy történet elmesélésekor.

TCL: Melyik sütemény és/vagy palóc étel kerül a leggyakrabban az asztalodra azok közül, melyeket csokorba foglaltál a receptkönyveidben?

HÉ: Rákóczi-túrós, képviselőfánk, babapiskóta. Ezeket gyakran megsütöm. A palóc ételek közül pedig a túrós-tejfölös krumpliganca, a szilvalekváros krumplilángos, a túrós-tejfölös begyerő és a savanyú aszalt gombaleves.

TCL: Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a könyveid kapcsán?

HÉ: A könyveim kapcsán a visszajelzések elég jók. Úgy a valós életben, mint a virtuális térben. Az emberek jobban el merik mondani a véleményüket személyesen, mint a neten. Érkezett már értékelés a kiadó, a Bookline, a Líra, a Libri oldalára is, valamint a moly.hu közösségi oldalra.

TCL: Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?

HÉ: A kritikákat, javaslatokat megfogadom, ha azok építő jellegűek. Az első könyvem esetében voltak durva támadások is, de persze nem kell, hogy mindenkinek tetsszen a könyv. Mivel nem regényt írok, így sokan magunkra ismertek a leírt történetekből, és fájt az olvasóknak az igazság. De ez jó, mert valamilyen felismerés már megszületett az agyukban. A Tükörképek c. könyvem első kiadása korrektúrázás nélkül jelent meg, és sok volt az elütési hiba. Ezt szóvá is tették az olvasók. Azonban tavaly nyáron átesett egy alapos korrektúrán a könyv, és így a Líra üzletekben már nyomtatott formában is megvásárolható.

TCL: Nemrég jelent meg Macskamisztikum című könyved. Honnan jött az alapötlet? Kiknek ajánlod?  

HÉ: A Macskamisztikum alapötlete onnét jött, hogy a Facebookon nagyon sokan kedvelik a macskás, kutyás megosztásokat. Ezen felbuzdulva jött egy ötletem. Mi lenne, ha a macskákról írnék egy könyvet? És akkor úgy döntöttem, hogy megírom azokat a történeteket, hogy a macskák mire képesek, és mennyire szerethetők rendkívüli képességeik miatt. Amikor karácsony előtt papírra vetettem az első mondatokat, még nem tudtam, hogy mi lesz a könyv címe. Csak írtam, ahogyan előjöttek a történetek bennem. Közben szétnéztem a borítóképek kínálatában, és akkor akadtam rá a jelenlegi borító alapképére. És ebből kifolyólag lett a mű címe a Macskamisztikum. Ajánlom mindenkinek kortól, nemtől függetlenül, azoknak, akik szeretik a macskákat, és érdeklődnek a macskák rendkívüli képességei iránt.

TCL:  Van macskád?

HÉ: Jelenleg két macskám van. Mindketten lányok. Három és fél évvel ezelőtt négyen voltak. Kék öves, az apa, aki már sajnos nem él; Őzike, az anya, aki a legjobb barátom és lakótársam is volt egyben - őt nemrég vesztettem el; valamint két lánygyermekük. A könyvem erről a macskacsaládról és misztikus viselkedésükről szól.

TCL: Mik a terveid a jövőre nézve?

HÉ: Mindig azt mondom, hogy nem lesz több könyv. De eme fogadalmam csak ideig-óráig tart. Akit egyszer megcsap az írás szele, az nem tud vele felhagyni, és mindig evés közben jön meg az étvágy, ahogy szerzőtársam Brátán Erzsébet fogalmazott egyszer. Természetesen írok, de nem folytatásos lesz a téma. A következő könyvem az emberi szabadságról fog szólni. Hogy milyen érzés az, amikor az ember még gyerekként szabad, és hogy veszíti el azt felnőttként. És vajon vissza tudja-e felnőttként szerezni az elveszett szabadságát. Mindezeket a saját, megélt tapasztalataim alapján fogom megírni. A könyv címe a Szabadság illata lesz.

TCL: Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

HÉ: Nos, azt mondom, hogy írjanak bármit, amit el szeretnének mondani. Írják ki az érzéseiket, gondolataikat magukból. Kezdetnek jó a blog, ha pedig az már ismert, és kedvelik az olvasók, akkor lehet gondolkozni a könyvkiadáson. Az első könyvet érdemes szerzői kiadásban kiadni, mert így hamar véleményt alkotnak róla, és sokat lehet abból tanulni, a kívülállók látnak el hasznos tanácsokkal. Később pedig, ha a könyv hoz anyagi hasznot, akkor érdemes nagy kiadóknál is próbálkozni. Én jelenleg így látom a helyzetet. Bátraké a szerencse!

TCL: Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok!

Horváth Éváról és könyveiről további információkat találhattok a blogján és Facebook-oldalán.

 Te is írsz?
Szeretnéd, hogy megismerjenek?
Jelentkezz te is interjúalanynak a tclang@tclang.hu email címen!

Ne maradjatok le az interjúsorozat többi részéről, melyet ide kattintva érhettek el!

Gondoljunk csak vissza a gyermekkori mesékre! Ki ne olvasta volna a „Hófehérke és hét törpe" című mesét. Ott is mit csinál Hófehérke gonosz mostohája? Odaáll a tükör elé, és el kezdi kérdezgetni, hogy „tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon"? És a tükör könyörtelenül válaszol is. „Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de Hófehérke szebb náladnál". És ezek után még legalább háromszor megkérdezi a tükröt, hátha azt válaszolja, amit hallani szeretne. És íme, a példa arra, hogy a gonosz mostoha, sehogyan sem akarta elfogadni önmagáról azt a képet, amit a tükör mutatott.

http://m.publioboox.com/…/tukorkepek-avagy-egy-lelekbuvar-e…

. Az igazi szerelemet nagyon, de nagyon kevés ember képes megélni/átélni. Erről leginkább a keleti életfilozófiákban lehet olvasni. Az emberek döntő része fél a szerelem érzésének a meglététől. De miért is félnek tőle? Azért mert félnek, ha szerelmesek lesznek, akkor kiszolgáltatottá válnak a másik félnek, és félnek az esetleg bekövetkező fájdalomtól. Ezért nem tudnak a szerelem legfelső lépcsőjére feljutni. Megmaradnak a második szinten, a szerelem legprimitívebb formájánál, a szexualitásnál. A szerelemnek ez a fajta megléte „kezdetleges", mert sok esetben még az intimitás sem fér bele, csak leginkább az „állatias" szex. Ha pedig két ember igazán szerelmes egymásba, mármint szó szerinti értelemben, akkor nemcsak a két testnek kell találkoznia, hanem a két léleknek is.

Tökéletességre törekvő emberrel együtt dolgozni kész istenverés. Ahogy már említettem ezek az emberek soha nem hibáznak, vagy tévednek - gondolják. És amikor valamilyen probléma, kudarc, vagy csak egyszerűnek tűnő, megoldásra váró problémával találják szembe magukat, akkor becsinálnak. Ők nem, az hogy lehet? Én jól végeztem a munkámat, valaki más volt a hibás...
Megoldás: Kimondani azt, hogy nem ISTEN vagyok, hanem EMBER. Tökéletes ember pedig nincs. Az csak egy álom, hogy valaki tökéletes, vagy legalább is azt gondolja magáról.

Olvass bele a könyvbe: http://publioboox.com/hu_HU/lelekfonalak

Miért menekülnek a nők a virtuális világba?

Már többször írtam arról, hogy nagyon sok a nem hiteles spirituális tanító a neten. Az ilyen személyeknek pedig azon nők a jó táptalajai, akik manipulatívak, befolyásolhatóak, önbizalom hiányosak, szeretetre vágynak, vagyis szeretet hányban szenvednek. Mely korcsoport az,amelyekre ezen tünetek a legjellemzőbbek? A középkorosztály, a negyvenes kortól felfelé. A negyven-ötven éves kor az, amikor a nő rádöbben, hogy az életét csak a családjának áldozta, de semmiféle szeretetet, elismerést nem kapott viszonzásul. A gyerekek pedig kirepültek, és rádöbben, hogy milyen férfival élt le húsz-harminc évet. Ott van a házasságban, de társasmagányban él. Itt jön képbe a face, mint menekülési pont, Ha szerencséje van, akkor találkozik olyan pasassal, aki szép versekkel, idézetekkel, tanításokkal "megnyeri a lelkét". Megkapja azt virtuálisan, amit a valós életben nem kapott meg. Az olyan pasik pedig, akik értenek a nők nyelvén, hamar megtudják hódítani a fentebb leírt személyiségtípusú nőket.

Szerzői intejú velem. (a cikk a kiadóm oldalán jelent meg)

Fókuszban a szerzőtárs 1.: Horváth Éva

Elindítottam a Publio Kiadó szerzői csoportjában egy ismerkedős, bemutatkozós munka - játékot, mert régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy mi szerzői kiadásban alkotó és gondolkodó írók mit teszünk saját magunkért? Mit teszünk azért, hogy az olvasóink megismerjék az írásainkat? Mit teszünk a reklámért? Mennyi energiát fektetünk nap, mint nap a marketingbe? Író-olvasó találkozókba? Mennyit közvetítünk a blogjainkon ebből olvasóink felé? Felhívásomra nagyon sok Publio Kiadós szerző jelentkezett és az én állandó kérdéseimen túl, örömmel válaszoltak a többi író kérdéseire is. Ismerjétek meg a kiadó íróit, fogadjátok szeretettel a sorozatot a Fókuszban a szerzőtársat!

Elsőként Horváth Éva írótársamat faggattam, aki körülbelül fél évvel utánam került a kiadóhoz és sok mindenről hasonlóképpen gondolkodunk. Az utóbbi két évben elég sokat dolgoztunk együtt így őt interjúvoltam elsőként, a kérdésekre ma blogbejegyzésben válaszolt. 

Szerzői kérdések kereszttüzében

Újabb facebook-os könyvírással, könyvkiadással foglalkozó csoport felkérésének teszek eleget az alábbi írásommal. Most szerzőtársak faggattak engemet, írásról, könyvről, marketingről, írással kapcsolatos terveimről. Én pedig eleget tettem eme szívélyes felkérésnek. Most először magamról szeretnék írni néhány sort. A kérdést az oldal adminja Kocsis Nagy Noémi tette fel.

Kocsis Nagy Noémi

Felteszem akkor neked az alapkérdéseket:
– mondj magadról pár szót,
– beszélj a (leendő) könyve(i)dről és
– ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot. Kérdezzetek tőle bátran!

Horváth Éva vagyok. A Tükörképek - avagy egy “lélekbúvár” élettapasztalatai, a Lélekfonalak, a Finomságok a konyhámból és a Szülőföldem palóc ételei című könyvek szerzője. Az első két könyvem pszichológiai témákkal, és a lélek dolgaival foglalkozik. Nem vagyok pszichológus, csupán egy ember, aki azért született ide a földre, hogy betöltse a tapasztaló, szemlélődő ember feladatát. Nem véletlenül van idézőjelben a könyv címében a lélekbúvár megnevezés. Kamaszkorom kedvenc pszichológusa volt Vekerdy Tamás, akinek írásait minden héten olvastam a Nők Lapja című újságban. Így kezdtem el érdeklődni a lélek, és a pszichológia iránt. Húszon évesen nagyon szerettem volna újságíró lenni, és akartam is egy újságíró tanfolyamra jelentkezni, de az anyám befolyásolt és lebeszélt. Én pedig befolyásolható voltam. Negyvenes éveimben kezdtem el olvasni pszichológia témájú könyveket, és eljárni ilyen témájú előadásokra. Meghatározóak voltak számomra Dr. Csernus Imre. Dr. Bagdy Emőke, Popper Péter, Pál Ferenc könyveik, és előadásaik. Példaképem e téren Csernus Imre, és Popper Péter.

Jelenleg új könyvem van előkészületben. Macskamisztikum lesz a címe. A macskáknak olyan tulajdonságait, viselkedési módjait írtam le, amelyek számomra nagyon meghatározóak, tanulságosak voltak. Bizonyára a kedves olvasói is meg fog lepődni egy-egy történet elolvasásakor.

A marketing bizony a legnehezebb feladat egy szerző életében. Könnyebb egy könyvet megírni, mint marketingelni. Legalábbis szerintem. Sokféle módját megpróbáltam eme tevékenységnek, több-kevesebb sikerrel. Részt vettem könyvírással, marketinggel foglalkozó csoportban, de nem sok sikerrel jártam. Felvettem több olyan újság szerkesztőségével a kapcsolatot, akik olyan témában írnak, mint a könyveim témái. Itt sem jártam sikerrel, mert még válaszra sem méltattak. Pedig a nem válasz is válasz és akkor tudnám az irányát. Jelent meg rólam riport a megyei lapban tavaly. De ez is kevés. Nagyon fontos, hogy az emberről tudomást szerezzenek. Most olyan csatornákat próbálok keresni, ahol jobban szem előtt van a szerző, és a látogatók pedig gyakran látogatnak. Eddigi eredményeimet a Facebook-kampánynak köszönhetem, hiszen ezáltal kerülhetett fel a Tükörképek című könyvem nyomtatott változata a Líra és az Emag kínálatába.

Meczkó Vivi

Engem igazából az érdekelne, hogy ugye minden írónak van egy pont, amikor eldönti, könyvet szeretne? „Borzalmas, de most is a regényemet írom ahol elég fiatalos a nyelvezet és nehéz visszarázódni.”

Vivi kérdésére a válaszom a következő:

Közel hat éve kezdtem el blogolni. Mivel érdekelt az írás, a pszichológia, sőt az ezotéria is, így úgy gondoltam, hogy olyan témákban írok, amelyeket én az életem folyamán átéltem, megtapasztaltam, és bizonyára mindenkinél más váltja ki ezt a döntést.

Itt mikor és mi volt az a pont?

Mások is kerültek már olyan helyzetbe, mint én, és tudok az írásaimmal nekik segíteni. Közel három évvel ezelőtt blogom olvasói hívták fel rá a figyelmemet, hogy egy magyarországi közismert énekes plagizálja a blogom írásait, és egy internetes hírportálon kicsit átírva közreadja sajátjaként. Erről tájékoztattam a szerkesztőt, aki persze védte az énekesnőt. Közben szép számmal nőtt az olvasói táborom is. Tervem volt, hogy írásaimat egyszer majd könyv formában is kiadjam. Két évvel ezelőtt újra plagizált az ominózus énekesnő. És ezek után egy hűséges olvasóm azt javasolta, hogy adjam ki az írásaimat könyvben, és innentől fogva jogvédelem alatt áll a könyvem. Így adtam ki a Tükörképek című könyvemet 2014 őszén ennek az esetnek a kapcsán. 

Pados Judit

Próbálkoztál-e más kiadóknál? Kikérted-e valaki véleményét, mielőtt belevágtál? És az utolsó kérdésem: a blogodnál mennyire sikerült az olvasóidtól reakciókat gyűjtened? Ez utóbbinál arra gondolok, én sokszor hiába vártam kommenteket az írásaimmal kapcsolatban, néhányszor buzdítottam is az olvasókat, de olyan “butasággal” hárítottak, hogy ők nem tudják olyan gördülékenyen megfogalmazni a véleményüket, azért nem írnak.

Kedves Judit! Kérdésedre a válaszom, igen. Több kiadóval felvettem a kapcsolatot, mielőtt kiadtam volna a könyvemet. A kiadókkal kapcsolatosan a legnagyobb problémám az volt, hogy fél millió forint alatti befektetésnél olcsóbban senki sem állt velem szóba. Találtam olyan kiadót is, akik 100 ezer Ft-os befektetésből ki tudott volna adni 50 példányt a könyvemből. Viszont az anyagi helyzetem nem olyan, hogy akár egy ekkora összeget is befektessek e célra. Mi van, ha nem fogy a könyv, és a pénzem benne áll? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennem a kiadási munkálatok során. És akkor találtam rá a Publio Kiadóra, ahol ugyan még pénzért adtam ki a könyvemet, de számomra az volt a kedvező, hogy csak annyi könyvet gyártanak le, amennyire a rendelés befut és így nem áll hónapokig, évekig a pénzem a könyvben. 

Szakmai értelemben nem kértem ki senki véleményét a könyvvel kapcsolatosan. Ugyanis nem volt a környezetemben olyan személy, aki e témában segítségemre lett volna. Az igaz, hogy a kiadói szerződést átnézettem egy jogásszal, mert nem szerettem volna, hogyha később valamilyen jogi probléma merülne fel. Ebben a munkában így az volt az érdekes, hogy úgy vágtam vele az egész könyvkiadásba, hogy nem tudtam, hogy jól, vagy rosszul fogok-e kijönni az egészből. De tudtam, hogy bármi legyen is a végeredmény, megpróbáltam és legfeljebb tanulok az esetből. Hál’ Istennek fél évig a top 10-es listán volt a könyv.

A blogommal kapcsolatos kérdésedre válaszolva, azt mondhatom el, hogy sok mindent kipróbáltam, hogy az oldal olvasóit egy kicsit bevonjam az oldalon folyó tevékenységeimbe, és hogy reakciókat gyűjtsek tőlük. Tettem fel olyan témákat a könyveimből, amihez vártam a hozzászólásokat, játékokat hirdettem, és kértem, hogy véleményezzék az oldalam színvonalát. Sajnos, semmi reakció nem volt, vagy nagyon minimális. Az emberek nem szeretnek olvasni, és nagy részük nem is érti azon írásainkat, amit mi megosztunk. A facebook a passzivitás helye. Kutya, macska, gyerek fotók nézegetésére, társ és- szexpartner keresésre használja a felhasználók zöme. Egy komoly témához hozzászólni fejlettségi szintre van szükség, és inkább inaktívvá válnak a felhasználók. 

Könyvei: http://publioboox.com/…/tukorkepek-avagy-egy-lelekbuvar…http://publioboox.com/hu_HU/lelekfonalakhttp://publioboox.com/hu_HU/szulofoldem-paloc-etleihttp://publioboox.com/hu_HU/finomsagok-a-konyhambol

Juhos Gábor 

Mi az az első mozzanat vagy gondolat, ami egy új könyv írásához vezet? Illetve: Hogyan hangolódsz rá az írásra?
(a tegezésért bocsi, de így könnyebb feltenni a kérdést )

Az első könyvem esetében az a gondolat inspirált, hogy megvalósíthatom az álmaimat. Ugyanis a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha írok, és majd könyvet is adok ki. A másik ezzel kapcsolatos dolog a plagizálás volt, amiről fentebb már írtam.
A másik könyv esetében pedig az a gondolat vezérelt, hogy mennyi sok, jó, tanulságos írás maradt meg a blogomban, és érdemes lenne egy újabb könyvben kiadni.

Így született meg a Lélekfonalak című könyvem. 
A süteményes könyvem esetében pedig az a cél vezérelt, hogy összegyűjtöm azon recepteket, amilyeneket még nagymamám, anyám sütött, sütöm én is, és a család kedvencei voltak a könyvben található sütemények. 
A palócos receptgyűjteményem kiadásakor pedig összeválogattam azon ételeket, amelyek leginkább jellemzőek e vidékre, és csak itt készítek el azok olyan formában, ahogyan azt leírtam. 

Hogyan hangolódok rá az írásra?

Soha nem írok kényszerből. Hirtelen beugrik az agyamba egy-két ötlet, téma, leülök a laptopom elé, és elkezdem leírni a gondolataimat. Kezdetben általában gyorsan dolgozom, de vége felé már lazábbra veszem a figurát. Volt olyan, hogy hónapokig nem írtam semmit. Én nem írok  mindennap, mint ahogyan azt tanácsolni szokták, Csakis akkor, amikor ihletem és hangulatom van. 

Brátán Erzsébet

Kedves Éva! Mennyire volt “nehéz” az első könyv kiadása? S utána mi változott meg? Már előtte is tervezted továbbiak írását/kiadását, vagy “evés közben jött meg az étvágy”? A többi kérdésemre már csaknem megkaptam a választ fentebb.

Kedves Erzsébet! Az első könyvem kiadásával úgymond “vért” izzadtam. Borzasztó nehéz ügy volt. Nem ismertem a könyvnek a szerkesztési, feltöltési munkálatit. Mivel nem Word-ben írtam, hanem blogom volt/van, onnét kellett átrakni fájlba. Nem ismertem az Office működését, tehát ezeket meg kellett tanulnom és mindezt 54 éves koromban. Nem is véletlen, hogy első könyvemben sok volt a hiba, nemcsak helyesírásilag, hanem szerkesztésileg is, mert nem úgy lett feltöltve, mint már a későbbiek. Amikor kézbe vettem első könyvemet, akkor az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem, hogy megvalósítottam a régen dédelgetett álmomat, és sírt, hogy csapnivalóan rossz volt a szerkesztés, tördelés.

Utána annyi változást következett, hogy megtanultam az office használatát, és a könyvfeltöltést.

Hála Guthné Lovasi Tündének, akik szépen elmagyarázta nekem ezen munkafolyamatokat. Megtanultam, hogy könyvet nem szabad úgy piacra dobni, hogy ne essen át egy alapos korrektúrán. Igaz első könyvemet is átnézettem, és nem javította ki az illető személy, én pedig bíztam benne, és nem néztem át újra a könyvet. Tele volt hibával. Tavaly korrektúrán esett át a Tükörképek című könyvem. A második könyvem is javítva került ki az olvasókhoz, és a mostani is éppen ilyen munkálatok alatt áll.

Nem terveztem újabb könyvek írását. Lesz egy könyv és kész  – gondoltam. Nem így történt. Az első után fél évre megszületett a második könyvem. Erre egy hónapra a szakácskönyvem, és bő öt hónapra rá pedig a Szülőföldem palóc ételei című könyvet adtam ki. Újra megfogadtam, hogy nem lesz több könyv. És megint nem tartottam meg a szavamat. Karácsony előtt kezdtem el írni a Macskamisztikum című könyvet és héten fejeztem be. Befejeztem! – mondtam magamnak. És ma reggel, reggelizés közben újabb téma, ötlet ragadta meg az agyamat. Erzsébet, igazad van. “Evés közben jön meg az étvágy”. És akit egyszer az írás szele megcsapott, az többé nem tud vele felhagyni, bármit is mond.  

Mindenkinek nagyon köszönöm a tartalmas kérdéseit!

Könyveim elérhetősége:  www.publioboox.com.

Írta: Kocsis Nagy Noémi